Búcsú!
Most, hogy közeleg a búcsú óra,
Szükség lenne egy-két búcsúszóra.
De, nehézkes beszélni, elszorul a torkom,
Akaratom ellenére elcsuklik a hangom.
Lezárul egy korszak, mely egy újat szül,
Helyében mégis ott marad egy űr.
Az élet megyen tovább, hát mi is megyünk,
De téged sosem feledünk.
Több voltál te nékünk, mint egy kedves tanár,
S tudjuk, hogy az ajtód mindig nyitva áll.
Mint ahogy e képen téged körül veszünk,
Gondolatban eztán mindig veled leszünk.
Felnézünk rád, mint diák tanárára,
De még attól többre: igaz jó barátra.
Nem csak tanítottál, kötelességből,
De támogattál: szívedből, lelkedből.
Adjon a jó Isten erőt, egészséget,
Minden jót, mit kívánsz,
Ezt kívánjuk néked!
Ha majd egyszer híres költő leszek,
Bár tudom: ez a veszély nem fenyeget,
Első kötetemet tenéked ajánlom,
Mert te vagy a legjobb tanár a világon.
Búcsú!
