Mikszáth Kálmán: Az én kedvenczem
Örzsike a nevem, ki vagyok, mi vagyok?
Ennek a kutyának a gazdája vagyok!
Kutyám neve Tarka. Bámuljátok Tarkát,
Lelógó nagy fülét, hosszú lombos farkát.
Szép okos szemeit, négy hajlékony lábát,
Rőtbársony szőrének csodás finomságát.
Hiszen sok kutya van. Az Hektor, ez Dráva,
De egyik sem hághat ennek a nyomába.
Itt ülök a kordén. Tarka az ölemben,
Beszélgetek vele s a Tarka ért engem.
Ha mondom „aludj el!”, szemeit behunyja,
Ha mondom „ébredj fel!”, reám pislog újra.
Szelíd, engedelmes, mindennap ő kelt fel,
Ajtómon kaparász: „Kis Erzsike kelj fel!”
Ha meglát, vihog és a farkát csóválja,
Mintha mondaná, hogy: „Jó reggelt! Szolgája!”
Együtt reggelizünk. Hát biz az tejen él,
De nincs is oszt’ benne semmi rut szenvedély.
Legfeljebb némelykor vicsorítja fogát,
Ha szegény hazalót, vagy drótos tótot lát
Mikszáth Kálmán: Az én kedvenczem