Zsolt Ádám: Egyszer úgy lesz…
Egyszer úgy lesz, ahogy mondtam,
kimegyünk a tarka rétre,
szedünk rózsát s vadvirágot
pirospettyes kis kötődbe.
És ha lesz majd jó nagy csokor,
S jön az este, lassan, szépen,
szedünk hozzá még egy kicsit
alig marad már a réten.
A sok rózsát, margarétát,
összekötjük bokrétába,
hazahozzuk, s édesanyánk
csókot hint majd az orcánkra.
Zsolt Ádám: Egyszer úgy lesz…
