Mentovics Éva: Őszi táj
Elvonuló madársereg,
tarka ruhás őszi táj,
aranysárga szőlőszemek…
hajnalonként köd szitál.
Kergetőző esőfelhő,
szél rángatta őszi lomb…
hajnali köd, hogyha eljő’,
elrejtőzik már a domb.
Récehangok a magasban,
távolodó vé alak…
szép, rendezett csapatokban
déli tájra siklanak.
Mentovics Éva: Őszi táj
