Zigány Árpád: Két galambom
Két galambom van én nékem
mind a kettőt szeretem,
Az ölemben hordozgatom
és a számból etetem.
Mind a kettő olyan szelíd
mindíg az ölemben ül:
Hogyha hívom, a kezemre,
a vállamra rárepül.
Bánatosan turbékolnak,
egyre azt: – tudom… tudom…
De, hogy mi az, amit tudnak,
én igazán nem tudom.
Zigány Árpád: Két galambom