Bezerédj Amália: Állatok
Tehén.
Jó a tehén, mert táplál
Tejével, vajával,
Szappanos gyertyát csinál
És szappant zsirjával;
Sok jó étket husából,
Bőréből ad csizmát,
Fésü leszen szarvából,
Von ekét, boronát.
Birka.
Szeretjük mi a birkát,
Mert jó állat nagyon.
Gyapjából ad jó ruhát.
Jó teje is vagyon.
Posztót és szürt készitnek
S merinót szőréből,
Teje- s vajával főznek,
Czipő lesz a bőréből.
Kecske.
Kecskének, mint birkának,
Hasznos teje s bőre,
De posztónak, ruhának
Nem oly jó a szőre.
Kinek beteg a melle,
Annak teje használ.
Hegyen van legjobb helye,
Tüskénél, bokornál.
Ló.
A lovakat befogják
Sokféle kocsiba,
Sokfélekép használják:
Hátán hord paripa.
Sok terheket, hajókat
Visz s von erejével,
Ekét huz, hajt malmokat.
Vánkost tölt szőrével.
Szamár.
Csacsi bácsi ballag
Zsákkal a malomba,
Elereszti fülét, farkát,
Járása otromba,
Hol befogják kocsiba.
Hol ráülnek s paripa,
Igy is, ugy is lomhán jár.
Egy szó mint száz: nagy szamár.
Zebra.
Ez ám még csak a vad csikó,
Ugy hiják hogy zebra,
Ezt ugyan meg nem szoktatod
Istálóra, zabra;
Seregestől vadon él,
Fut a pusztán mint a szél;
Tarka-barka bőre,
Vadászszák nyakrafőre.
Oroszlán.
Oroszlán bátor s erős,
Körme éles, szive hős,
Igazi állatkirály,
Mindenekkel szembe száll.
Hiéna
A hiéna a holtakat
Kiássa sirjából,
De jaj az élőnek is, ki
Jókor el nem lábol.
Ordit mint a veszedelem,
Se menekvés, se kegyelem.
Róka.
Ravasz állat a róka,
Senki ki nem fog rajta.
Lakhelyéül lyukat ás,
Kenyere csalás s lopás.
Disznó.
Disznót husáért tartják,
Mely jó pecsenyét ad,
A hizlaltat levágják,
Többi magnak megmarad.
Nyereg készül bőréből.
S több másra használják,
Kefét kötnek szőréből,
Ólakban hizlalják.
Házi nyul.
A kis házi nyulacska,
Szép és szelid állatka,
Lakházakban tartatik,
De húsát nem kedvelik.
Mókus.
Fürge mókus az erdőben
Szökik ágról ágra,
Ha megfogod, s haza viszed
Szokik kalitkába;
Tánczol, ha mogyorót kap,
De vigyázz, mert megharap.
Méhkas.
Mi méhikék jó meleggel
Kiröpülünk délben, reggel.
Virágszálról virágszálra
Szálldogálunk,
S mézet gyüjtünk, hogy majd télre
Fel ne kopjék állunk.
Csiga.
Csigabiga mászik lassan;
Fris füvekkel él,
Elbujik a föld alá,
Hogyha jön a tél.
Nyáron kiöltögeti
Házából a szarvát,
De bekapja ám, hogyha
Megfogni akarnád.
Pillangó.
Csúszómászó rút hernyónak
Nő szép aranyszárnya,
Nosza, hopsza! röpdös vigan
Virágról virágra.
Mondd meg nekem, estike,
A pillangót láttad-e?
Rózsa, szegfű, magam is,
Mind ismerjük a hamist.
Sas.
Sas, – én kősziklán lakom,
A hol fészkemet rakom.
A báránykát megeszem;
Napba néz erős szemem.
Sólyom.
Sólyom – régi időben
Mezőn és ligetekben,
A nagy urak vadásztak
Velem s karon hordoztak.
Keselyü.
Keselyü van apró s nagy,
Vigyázz, ha még kicsiny vagy;
Kis gyermeket felveszem
És a fészkembe viszem.
Bagoly.
Szegény bagoly nappal vak,
Dült falak közt fészket rak;
De éjjel lát zöld szemem,
Egeret fogok s eszem.
Pintyőke.
Én kis pintyőke vagyok,
Hernyókat, bármily nagyok,
Eltisztitok s férgeket, –
Tudok is szép éneket.
Szarka.
Én, a szarka, ugrálok,
Hust eszem, ha találok;
Beszélni megtanulok,
De lopni már jól tudok.
Veres-begy.
Én vagyok a veres-begy,
Éneklek, de nem jól megy;
Csak lassanként tanulom,
Rest vagyok, ha jóllakom.
Huros madár.
Huros madár a nevem,
Sürü erdőt szeretem.
Sáskát, pókot vadászok,
Ezzel sokat használok.
Rigó.
Rigó vagyok, fütyülök,
Fenyves bokrokon ülök.
Meg is hizom bogyójár
De rest leszek azután.
Pacsirta.
Én messze elrepülök,
Kis pacsirta s fütyülök.
Kalitkában tartanak,
Nótákra tanitanak.
Kakuk.
A kis kakuk vagyok én,
Megmondom: ha lészsz-e vén?
Tavaszszal az erdőkben
Kiáltok jó kedvemben.
Fülemile.
Többiek már tanultak
Fütyülni, még sem tudnak.
Mint én, ki a sürüben
Zengek erdő- s ligetben.
Csak tavaszszal éneklek,
Télre messze elmegyek.
Sok énekes madarak
Akkor velem utaznak;
Mert a télt nem szeretem.
Fülemile a nevem.
Fürj.
Pitypalatty! én fürj vagyok,
Ha a vetések nagyok,
Akkor én ott jól élek,
De a vadásztól félek.
Holló.
Én a fekete holló, –
Orrom éles, mint olló.
A hust vele elmetszem
S az aranyt eltemetem.
Galamb.
Én kis galamb magasan
Rakok fészket okosan;
De onnan is elszedik
Fiaimat s megeszik.
Fogoly.
Mi foglyok egy csapatban
Járunk szőlők s bokrokban,
Jó husunkért vadásznak,
S szüntelenül zaklatnak.
Daru.
Darvak, mi jól vigyázunk
És mindig őrt állitunk,
Ha seregben költözünk,
Egy se veszszen közülünk.
Túzok.
Mi túzokok seregben
Repülünk levegőben,
A vetésen legelünk;
Vadásztól nagyon félünk.
Gólya.
Gólya tavaszt kelepel,
Házak fedelén fészkel.
Kígyóval, békával él;
Elmegy, midőn jő a tél.
Gém.
Kisebb s nagyobbak vagyunk,
Mi gémek s viznél lakunk.
Étkünk kigyó, hal s béka;
Bömbölünk mint a bika.
Pulyka.
Mérges pulyka lármázok,
Csak husommal használok;
Drága pénzen megveszik
Jó sültemet s megeszik.
Páva.
Páva kevély tollára,
Tarka, fényes farkára,
Mivel kevély, csufolják:
Rút láb- s szavát gunyolják.
Vadlud.
Vadlud, vizben uszkálok,
Szelid, háznál gágogok.
Hasznát veszik tollamnak
Husomnak és zsiromnak.
Récze.
Kécze, én hasznot hajtok,
Mint lud – csak kisebb vagyok.
Ronda vagyok, mert sárban
Fetrengek és mocsárban.
Gyöngytyúk.
Tarka gyöngytyúk tollamban,
Kevélykedem udvarban;
De rút hangja szavamnak,
Nem is sok helyett tartanak.
Kakas.
Kikiriki jósakk reggelt!
Mond kakas, a nap felkelt;
Emberek is keljetek,
És ne restelkedjetek!
Tyúk.
A tyúk is korán felkel
Sok apró csirkéivel;
Jó eledel a husa,
Ugy szintén a tojása.
Bezerédj Amália: Állatok